Azt vettem észre, hogy nekem sem mindig könnyű lassítani. Egész évben mindig van
következő beteg, következő feladat, következő nap. Könnyű hozzászokni ahhoz, hogy az
ember fejben állandóan egy lépéssel előrébb jár.

Pedig néha jó, ha nincs következő.

Nem kell sietni, nincs időpont, és nem kell sehová odaérni. Elég néha csak megállni,
körülnézni, és nem sietni tovább.

Nekem ebben sokat ad a Szigetköz. A Duna, a mellékágak, az ártéri erdők, a víz közelsége.
Sokszor jártam már erre, mégis mindig jó egy kicsit megállni.

A lelassulás nekem nem elvesz az időből, hanem hozzáad.

Ilyenkor egy kicsit rendeződnek a gondolatok, és könnyebb kiszakadni abból, ami egész nap
foglalkoztat.

A munkámban ennek is van jelentősége. Amikor valaki leül velem szemben, szeretnék
tényleg rá figyelni. Végighallgatni, kérdezni, elmagyarázni, amit látok.

Ehhez nekem is kell néha egy kis csend.

Néha nem az a nehéz, hogy menjünk. Hanem hogy megálljunk.