Sokan úgy érkeznek ortopédiai vizsgálatra, hogy már előre szeretnék tudni: szükség lesz-e röntgenre vagy MRI-re.

Mások éppen ellenkezőleg gondolkodnak: ha nincs képalkotó vizsgálat, vajon elég alapos volt-e a kivizsgálás?

Pedig a képalkotás nem minden esetben az első és nem is mindig a legfontosabb lépés.

Miért nem szükséges minden fájdalomhoz képalkotó vizsgálat?

A mozgásszervi panaszok jelentős részénél már a részletes kikérdezés és a fizikális vizsgálat sok fontos információt ad.

Nemcsak azt érdemes tudni, hol fáj, hanem például azt is:

• mikor kezdődött,
• volt-e sérülés,
• milyen mozdulat váltja ki,
• hogyan változik terhelésre,
• milyen a mozgástartomány,
• van-e erőcsökkenés,
• hogyan működik az adott ízület vagy végtag.

Ezek alapján sokszor eldönthető, hogy szükséges-e egyáltalán további vizsgálat.

A fizikális vizsgálat szerepéről a „Hogyan zajlik egy ortopédiai vizsgálat?” című Tudástár-cikkben írtam részletesebben.

Mikor lehet mégis szükség képalkotásra?

Képalkotó vizsgálat akkor lehet indokolt, ha annak eredménye várhatóan segít:

• pontosítani a diagnózist,
• kizárni egy fontos eltérést,
• megítélni egy sérülés súlyosságát,
• eldönteni a további kezelés irányát,
• műtéti vagy más beavatkozás megtervezését,
• vagy követni egy már ismert elváltozást.

A képalkotás önmagában nem cél. Akkor van értelme, ha az eredménye változtat valamit a további döntésen.

Milyen képalkotó vizsgálatok jöhetnek szóba?

Röntgen

A röntgen elsősorban a csontok és az ízületek szerkezetének megítélésére alkalmas.

Gyakran használjuk például:

• törés vagy csontsérülés gyanújánál,
• ízületi kopás megítélésére,
• tengelyeltérések vizsgálatára,
• bizonyos fejlődési vagy csontos eltérések esetén.

A röntgen gyors és sok esetben nagyon informatív vizsgálat.

Ugyanakkor az izmokról, inakról, szalagokról és más lágyrészekről kevesebb információt ad.

MRI

Az MRI részletesebb képet adhat a lágyrészekről és az ízület bizonyos belső képleteiről.

Segíthet például az inak, szalagok, porcok, meniscusok vagy más lágyrészek vizsgálatában.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fájdalomnál MRI-re van szükség.

Sok esetben a fizikális vizsgálat után derül ki, hogy egyáltalán milyen területet és milyen kérdéssel érdemes vizsgálni.

A röntgen és az MRI közötti különbségekről a „Röntgen vagy MRI – mikor melyik vizsgálat szükséges?” című Tudástár-cikkben olvashat részletesebben.

Ultrahang

Mozgásszervi ultrahang segítségével bizonyos inak, izmok, ízület körüli lágyrészek és folyadékgyülemek is vizsgálhatók.

Előnye, hogy valós időben történik, és bizonyos esetekben mozgás közben is megfigyelhetők az érintett képletek.

Nem minden testrész és nem minden probléma vizsgálható azonban ugyanolyan jól ultrahanggal.

CT

CT-vizsgálatra ortopédiai problémák esetén ritkábban van szükség, mint röntgenre vagy MRI-re.

Főleg akkor lehet hasznos, ha a csontos anatómia részletesebb megítélése szükséges, például összetettebb törések vagy bizonyos műtéti tervezések esetén.

A négy leggyakoribb módszer közötti különbségekről, valamint arról, hogy melyik vizsgálat milyen szövetek és eltérések megítélésére használható, az „MR, CT, ultrahang vagy röntgen – melyik mire való?” című Tudástár-cikkben olvashat részletesebben.

Miért nem mindig az MRI a „legjobb” vizsgálat?

Gyakori elképzelés, hogy az MRI minden esetben többet mond, ezért automatikusan ez lenne a legjobb vizsgálat.

A valóságban azonban nem létezik minden helyzetre egyetlen „legjobb” képalkotó módszer.

Egy ízületi kopás megítélésénél például sokszor a megfelelően elkészített röntgen adja a legfontosabb információt.

Más esetben valóban MRI-re lehet szükség.

Nem az a kérdés, melyik vizsgálat a modernebb, hanem az, hogy melyik tudja a legjobban megválaszolni az adott klinikai kérdést.

Mit jelent, ha a képalkotón eltérés látható?

A képalkotó vizsgálatok gyakran mutatnak olyan eltéréseket is, amelyek nem feltétlenül okoznak panaszt.

Az életkor előrehaladtával például teljesen panaszmentes embereknél is megjelenhetnek különböző degeneratív eltérések.

Ezért egy MRI- vagy röntgenleletet mindig a tünetekkel és a fizikális vizsgálattal együtt kell értékelni.

Nem minden eltérés fáj, és nem minden fájdalomhoz tartozik látványos képalkotó eltérés.

Ez különösen fontos például ízületi porckopás esetén, ahol a lelet súlyossága és a beteg panaszai nem mindig járnak együtt.

Miért fontos előbb megvizsgálni a beteget?

Ha már a vizsgálat előtt készül egy MRI vagy más képalkotó vizsgálat, könnyű kizárólag arra koncentrálni, ami a leleten szerepel.

Pedig előfordulhat, hogy a leleten látható eltérés nem magyarázza teljesen a panaszt, vagy a tünetek kialakulásában más tényezők is szerepet játszanak.

Egy térdfájdalom hátterében például nemcsak maga a térdízület, hanem a csípő, az izomerő vagy a terhelési mintázat is szerepet játszhat.

Ugyanez igaz a vállra, csípőre vagy gerincre is.

Ezért a képalkotó eredményt mindig a beteg panaszaihoz és működéséhez kell kapcsolni.

Mire érdemes figyelni a vizsgálat előtt?

Hasznos végiggondolni:

• pontosan hol jelentkezik a fájdalom,
• mikor kezdődött,
• volt-e sérülés,
• milyen mozdulat váltja ki,
• terhelésre vagy nyugalomban erősebb-e,
• beszűkült-e a mozgás,
• van-e duzzanat,
• jelentkezett-e erőcsökkenés,
• hogyan változott a panasz az idő múlásával.

Ezek sokszor fontosabb kiindulópontot jelentenek, mint az, hogy készült-e már MRI.

Mikor érdemes ortopéd orvoshoz fordulni?

Érdemes kivizsgálást kérni, ha:

• a panasz több héten keresztül fennáll,
• fokozódik vagy rendszeresen visszatér,
• sérülés után alakult ki,
• csökkent a mozgástartomány,
• erőcsökkenés jelentkezik,
• duzzanat vagy deformitás látható,
• romlik az adott végtag terhelhetősége,
• vagy a fájdalom már a mindennapi tevékenységeket is korlátozza.

Ilyenkor az ortopédiai vizsgálat segíthet eldönteni, hogy szükséges-e képalkotás, és ha igen, milyen.

Arról, hogy általánosságban mikor indokolt ortopédiai kivizsgálást kérni, a „Mikor érdemes ortopéd orvoshoz fordulni?” című Tudástár-cikkben olvashat részletesebben.

Mikor lehet szükség mielőbbi képalkotó vizsgálatra?

Gyorsabb kivizsgálás lehet indokolt például, ha:

• nagyobb sérülés történt,
• törés vagy ficam gyanúja merül fel,
• a beteg nem tudja terhelni a végtagot,
• jelentős deformitás látható,
• hirtelen komoly erőcsökkenés alakult ki,
• gyorsan növekvő duzzanat jelentkezik,
• vagy az orvosi vizsgálat olyan eltérést talál, amelyet mielőbb pontosítani kell.

Ilyenkor a képalkotás időzítése és típusa mindig az adott helyzettől függ.

Kell-e előre MRI-t készíttetni az ortopédiai vizsgálathoz?

Általában nem szükséges.

Sokszor éppen az ortopédiai vizsgálat segít eldönteni, hogy:

• szükséges-e egyáltalán képalkotó vizsgálat,
• melyik testrészről készüljön,
• röntgen, MRI vagy más vizsgálat adja-e a legtöbb információt,
• és milyen konkrét kérdésre keressük a választ.

Ezért az előre elkészített MRI nem feltétlenül gyorsítja vagy pontosítja a kivizsgálást.

Ortopédiai szemlélet

A modern képalkotó vizsgálatok rendkívül értékes eszközök.

De az ortopédiai diagnosztika nem egy MRI-lelet értelmezéséből áll.

Számomra a képalkotó vizsgálat akkor igazán hasznos, ha a beteg panaszai és a fizikális vizsgálat alapján már tudjuk, milyen kérdésre keressük vele a választ.

A leletet mindig a beteggel együtt kell értelmezni: nem csak azt kell nézni, mi látható a képen, hanem azt is, hogy valóban összefügg-e azzal, ami a panaszt és a funkcióromlást okozza.

Gyakori kérdések

Ha fáj valamelyik ízületem, kell róla röntgen?

Nem feltétlenül.

A szükségesség attól függ, milyen jellegű a panasz, mennyi ideje áll fenn, volt-e sérülés, és mit mutat a fizikális vizsgálat.

Az MRI pontosabb, mint a röntgen?

Nem ilyen egyszerű.

A két vizsgálat más típusú képletekről ad információt. Bizonyos problémáknál a röntgen, más esetekben az MRI a megfelelőbb vizsgálat.

Ha az MRI eltérést mutat, biztosan az okozza a fájdalmat?

Nem.

Képalkotó eltérések panaszmentes embereknél is előfordulhatnak. A lelet jelentőségét mindig a tünetekkel és a fizikális vizsgálattal együtt kell megítélni.

Elmenjek előbb MRI-re, és csak utána ortopéd orvoshoz?

Általában nem szükséges.

Sok esetben célszerűbb először a klinikai vizsgálat, mert ennek alapján célzottabban dönthető el, hogy szükséges-e képalkotás, és ha igen, milyen.

Összefoglalás

A képalkotó vizsgálatok fontos részei lehetnek a mozgásszervi diagnosztikának, de nem minden panasz esetén szükségesek.

A röntgen, MRI, ultrahang vagy CT különböző kérdések megválaszolására alkalmas, ezért mindig az adott panasz és a fizikális vizsgálat alapján érdemes kiválasztani őket.

Nem az a cél, hogy minden fájdalomról készüljön egy felvétel, hanem hogy akkor használjunk képalkotást, amikor az valóban hozzáad a diagnózishoz és a további döntéshez.

Kapcsolódó cikkek