Sokszor nem fáj. A gyermek ugyanúgy sportol, játszik, jár iskolába, és semmilyen panaszra nem panaszkodik.

A szülő inkább véletlenül vesz észre valamit: az egyik váll mintha magasabban lenne, az egyik lapocka jobban kiemelkedik, vagy a derék két oldala nem teljesen egyforma.

A gerincferdülés egyik nehézsége éppen az, hogy kezdetben gyakran nem fájdalom, hanem apró aszimmetriák hívják fel rá a figyelmet.

Mit jelent valójában a gerincferdülés?

Gerincferdülés, vagyis scoliosis esetén nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyermek „görbén tartja magát”.

A gerinc térbeli eltéréséről van szó, amelyhez a csigolyák elfordulása és a törzs aszimmetriája is társulhat.

Ez fontos különbség, mert a valódi gerincferdülés és egy egyszerűbb tartáshiba nem ugyanaz.

A tartáshibák és a gerincferdülés közötti különbségről a „Tartáshibák gyermekkorban – mikor kell vele foglalkozni?” című Tudástár-cikkben írtam részletesebben.

Milyen jelekre érdemes figyelni?

Nem egyforma vállmagasság

Az egyik váll kissé magasabban állhat, mint a másik.

Ez önmagában még nem bizonyít gerincferdülést, de ha tartósan látható, különösen más aszimmetriával együtt, érdemes rá figyelni.

Az egyik lapocka jobban kiemelkedik

Hátulról nézve feltűnhet, hogy az egyik lapocka hangsúlyosabb vagy távolabb áll a mellkastól.

Ez különösen akkor lehet szembetűnő, amikor a gyermek előrehajol.

Aszimmetrikus derékvonal

A kar és a törzs közötti „derékháromszög” nem feltétlenül egyforma a két oldalon.

Az egyik oldalon nagyobb rés látszódhat, míg a másikon a kar közelebb kerülhet a törzshöz.

A medence vagy a törzs aszimmetriája

Előfordulhat, hogy az egyik csípő magasabbnak tűnik, vagy a törzs kissé oldalra helyeződik.

Fontos azonban, hogy az ilyen eltéréseknek többféle oka lehet, ezért önmagukban nem jelentenek automatikusan scoliosist.

Mit lehet észrevenni előrehajláskor?

Az egyik legegyszerűbb megfigyelési helyzet, amikor a gyermek egyenes térddel előrehajol, a karjait pedig lazán lefelé engedi.

Ilyenkor hátulról nézve feltűnhet, hogy:

• a hát egyik oldala magasabban áll,
• az egyik bordaív jobban kiemelkedik,
• a derék két oldala nem szimmetrikus.

Ez azért lehet fontos jel, mert valódi gerincferdülésnél a gerinc oldalirányú görbületéhez rotáció is társulhat.

Az előrehajláskor látható aszimmetria sokszor többet árul el, mint az, ahogyan a gyermek egyszerűen áll.

Az otthoni megfigyelés azonban nem helyettesíti a fizikális vizsgálatot, és önmagában nem alkalmas diagnózis felállítására.

Miért fontos a növekedési időszak?

A gerincferdülés szempontjából különösen fontos időszak a gyors növekedés.

Ilyenkor a test rövid idő alatt sokat változik, és egy korábban alig észrevehető gerincgörbület is feltűnőbbé válhat.

Ezért nemcsak az számít, hogy van-e aszimmetria, hanem az is, hogy:

• mennyit nőtt a gyermek az utóbbi időben,
• változott-e a tartása,
• fokozódott-e valamelyik eltérés,
• jelent-e meg új aszimmetria.

Gyermekkorban mindig a növekedéssel együtt kell értékelni a gerincet.

A gerincferdülés mindig fáj?

Nem.

Különösen a kezdeti időszakban a gyermeknek gyakran semmilyen panasza nincs.

Ez az egyik oka annak, hogy a scoliosis nem mindig a fájdalom miatt kerül felismerésre.

A szülő sokszor inkább fürdésnél, öltözködésnél, sportolás közben vagy egy fényképen veszi észre az aszimmetriát.

A gerincferdülés általános tüneteiről és arról, mire érdemes figyelni, a „Gerincferdülés gyermekeknél – mire figyeljenek a szülők?” című Tudástár-cikkben is olvashat részletesebben.

Mire érdemes figyelni otthon?

Hasznos lehet időnként megnézni:

• egy magasságban vannak-e a vállak,
• szimmetrikusan állnak-e a lapockák,
• egyforma-e a derék két oldala,
• előrehajláskor látható-e különbség a hát két oldala között,
• változott-e a gyermek tartása az elmúlt hónapokban,
• növekedett-e valamelyik korábban már észlelt aszimmetria.

Nem szükséges azonban folyamatosan „ellenőrizni” a gyermeket.

A cél inkább az, hogy ha tartós vagy fokozódó különbség válik láthatóvá, ne maradjon figyelmen kívül.

Mikor érdemes gyermekortopédiai vizsgálatot kérni?

Érdemes szakemberrel megnézetni a gyermeket, ha:

• tartós váll- vagy lapockaaszimmetria látható,
• előrehajláskor az egyik oldal feltűnően magasabb,
• a derékvonal vagy a törzs aszimmetrikus,
• az eltérés a növekedéssel fokozódik,
• korábban már felmerült gerincferdülés lehetősége,
• vagy a szülő bizonytalan abban, hogy egyszerű tartáshibáról vagy valódi gerincferdülésről lehet-e szó.

A vizsgálat során a testtartás, a gerinc, a vállöv, a medence és az előrehajláskor látható eltérések együtt értékelhetők.

Nem minden aszimmetria jelent gerincferdülést, de tartós eltérés esetén érdemes tisztázni az okát.

Szükséges mindig röntgen?

Nem feltétlenül.

Első lépésként a fizikális vizsgálat segít eldönteni, hogy valóban felmerül-e strukturális gerincferdülés gyanúja.

Ha a vizsgálat alapján szükséges, röntgenfelvétellel pontosabban megítélhető a gerinc görbülete és annak mértéke.

Gyermekeknél különösen fontos, hogy képalkotó vizsgálat csak akkor készüljön, amikor annak valóban van szakmai indoka.

Mikor érdemes mielőbb orvoshoz fordulni?

Gyorsabb kivizsgálás indokolt lehet, ha a gerinc vagy a tartás megváltozásához:

• erős vagy tartós fájdalom,
• éjszakai fájdalom,
• lábba sugárzó panasz,
• izomgyengeség vagy érzészavar,
• járászavar,
• láz vagy általános rosszullét,
• illetve gyorsan kialakuló vagy gyorsan romló deformitás társul.

Ezek nem a tipikus, panaszmentes gyermekkori scoliosis jellemzői, ezért ilyen esetben nem érdemes várni a kivizsgálással.

Mit ne tegyünk?

Ha a gyermek háta nem teljesen szimmetrikus, nem érdemes rögtön abból kiindulni, hogy „rosszul tartja magát”, és egyszerűen arra kérni, hogy húzza ki magát.

Ugyanígy nem érdemes önállóan fűzőt, korrekciós eszközt vagy célzott tornát választani anélkül, hogy tudnánk, pontosan milyen eltérésről van szó.

A valódi gerincferdülés kezelése függ többek között:

• a görbület jellegétől,
• annak mértékétől,
• a gyermek életkorától,
• és attól, mennyi növekedés várható még.

Először azt kell tisztázni, mit látunk – és csak utána azt, hogy szükséges-e bármit kezelni.

Ha tartáshiba vagy igazolt gerincferdülés esetén felmerül a gyógytorna kérdése, a „Mikor szükséges gyógytorna tartáshiba vagy gerincferdülés esetén?” című Tudástár-cikkben részletesen bemutatom, mikor lehet valóban hasznos a célzott mozgásterápia, és mikor lehet szükség más kezelésre is.

Ortopédiai szemlélet

Gyermekkorban a test folyamatosan változik, ezért egyetlen pillanatfelvétel helyett mindig a növekedést és az időbeli változást is érdemes figyelembe venni.

A scoliosisnál sem önmagában az a kérdés, hogy „görbe-e a gerinc”.

Számomra az a fontos, hogy valódi strukturális eltérésről van-e szó, hogyan változik a növekedéssel, és van-e olyan pont, amikor már szükség van beavatkozásra.

A korai felismerés nem azért fontos, hogy minden kisebb aszimmetriát kezeljünk, hanem azért, hogy azt az eltérést, amely valóban követést vagy kezelést igényel, időben felismerjük.

Gyakori kérdések

A rossz tartás okozza a gerincferdülést?

Nem feltétlenül.

A valódi strukturális scoliosis nem egyszerűen abból alakul ki, hogy a gyermek „rosszul tartja magát”. A tartáshiba és a gerincferdülés két különböző probléma lehet.

Ha nem fáj a gyermek háta, akkor nem lehet gerincferdülése?

De lehet.

A gyermekkori gerincferdülés sok esetben panaszmentes, ezért gyakran a külső aszimmetria hívja fel rá először a figyelmet.

Otthon biztosan felismerhető a gerincferdülés?

Nem.

Otthon észrevehetők olyan jelek, amelyek miatt érdemes vizsgálatot kérni, de a diagnózis felállításához fizikális vizsgálatra, bizonyos esetekben pedig képalkotásra is szükség lehet.

Ha az egyik váll magasabban van, biztosan scoliosis áll a háttérben?

Nem.

A vállmagasság különbségének több oka is lehet. Akkor érdemes komolyabban venni, ha az eltérés tartós, más aszimmetriával társul, vagy a növekedés során fokozódik.

Összefoglalás

A gerincferdülés gyermekkorban gyakran nem fájdalommal kezdődik.

Az első jelek sokszor apró aszimmetriák: eltérő vállmagasság, kiemelkedőbb lapocka, különbség a derékvonalban vagy előrehajláskor látható törzsi eltérés.

Nem az a cél, hogy minden apró különbségben betegséget keressünk, hanem hogy felismerjük azt az eltérést, amely a növekedés során figyelmet, követést vagy kezelést igényelhet.

Kapcsolódó cikkek