Sok szülő akkor figyel fel rá, amikor a gyermek járása egyre biztosabbá válik: a térdek mintha túl közel kerülnének egymáshoz, vagy éppen ellenkezőleg, a lábak ívesebbnek tűnnek.

Ilyenkor könnyű rögtön valamilyen eltérésre gondolni.

Mit jelent az O-láb?

O-láb esetén álló helyzetben a térdek között nagyobb távolság maradhat akkor is, amikor a bokák közelebb kerülnek egymáshoz.

Ez kisebb gyermekeknél gyakran látható.

A csecsemők és a járni tanuló gyermekek lábtengelye természetesen eltér a felnőttekétől, ezért az enyhébb O-láb ebben az életkorban önmagában nem feltétlenül jelent betegséget.

A növekedéssel a lábak tengelye fokozatosan változik.

Mit jelent az X-láb?

X-láb esetén a térdek közelebb kerülnek egymáshoz, miközben a bokák között nagyobb távolság maradhat.

Ez gyakran később, kisgyermekkorban válik feltűnőbbé.

Bizonyos életkorban az enyhe X-láb szintén természetes fejlődési állomás lehet.

A lábtengely később tovább változik, és az iskoláskor kezdetére általában közelít a felnőttkori helyzethez.

A gyermek lábtengelyét ezért mindig az életkorával együtt kell értékelni.

Hogyan változik természetesen a lábtengely?

A gyermekek alsó végtagja nem úgy néz ki születéstől kezdve, mint egy felnőtté.

A fejlődés során általában több szakasz figyelhető meg.

Kisebb életkorban gyakoribb az O-lábas jelleg.

Ezt követően a lábak fokozatosan kiegyenesednek, majd átmenetileg X-lábasabb helyzet is kialakulhat.

Később a tengely ismét változik, és fokozatosan eléri az életkornak megfelelő, stabilabb helyzetet.

Ezért egy olyan lábtartás, amely egy adott életkorban teljesen megszokott lehet, később már más megítélés alá eshet.

Mikor tekinthető inkább természetes fejlődési sajátosságnak?

Megnyugtatóbb, ha az eltérés:

• mindkét oldalon hasonló,
• fokozatosan változik a növekedéssel,
• nem okoz fájdalmat,
• nem társul sántítással,
• nem akadályozza a futást vagy játékot,
• és a gyermek mozgásfejlődése egyébként megfelelő.

Ilyenkor sok esetben nincs szükség külön kezelésre; a megfigyelés elegendő lehet.

Gyermekkorban nem minden tengelyeltérést kell korrigálni. Sokszor maga a növekedés rendezi át a lábak helyzetét.

Mikor érdemes jobban odafigyelni az O-lábra?

Az O-láb általában kisebb gyermekeknél gyakori, de bizonyos helyzetekben indokolt lehet alaposabban megvizsgálni.

Ilyen lehet például, ha:

• az eltérés kifejezetten nagy,
• csak az egyik oldalon látható,
• a két láb jelentősen különbözik,
• az életkor előrehaladtával nem csökken, hanem fokozódik,
• fájdalom vagy sántítás társul hozzá,
• a gyermek mozgása nehezített,
• vagy más fejlődési eltérés is látható.

Az egyoldali vagy fokozódó eltérés mindig több figyelmet érdemel, mint egy enyhe, szimmetrikus lábtengely-változat.

Mikor érdemes jobban odafigyelni az X-lábra?

Az X-láb is lehet életkori sajátosság, de fontos megfigyelni, hogyan változik.

Érdemes vizsgálatot kérni, ha:

• nagyon kifejezett,
• egyoldali vagy erősen aszimmetrikus,
• idővel egyre feltűnőbbé válik,
• fájdalmat okoz,
• a gyermek sántít,
• a járás vagy futás jelentősen nehezített,
• vagy a lábtengely eltérése a várható életkori változások után is kifejezett marad.

Nem csak a térdek közötti távolságot kell nézni

Az X-láb vagy O-láb megítélése nem merül ki abban, hogy lemérjük a térdek vagy bokák közötti távolságot.

Fontos lehet:

• a combcsont tengelye,
• a térd helyzete,
• a sípcsont tengelye,
• a lábfej tartása,
• a csípő rotációja,
• a két oldal közötti különbség,
• és a gyermek teljes járásképe.

Ezért két hasonló külső megjelenés mögött eltérő anatómiai helyzet állhat.

Nem csak azt érdemes nézni, hogyan áll a térd, hanem azt is, hogyan terhelődik és mozog az egész alsó végtag.

Van kapcsolat a lúdtalppal?

Az X-láb és a lúdtalp gyakran együtt tűnik fel a szülőknek.

A kettő azonban nem ugyanaz.

A lábtengely és a lábboltozat fejlődése külön kérdés, még ha járás közben hatnak is egymásra.

Ezért önmagában az, hogy egy gyermeknek lúdtalpasabb a lába, nem magyaráz meg minden térd- vagy tengelyeltérést.

A gyermekek lábboltozatának fejlődéséről a „Lúdtalp gyermekkorban – mikor szükséges ortopédiai vizsgálat?” című Tudástár-cikkben írtam részletesebben.

Mi a helyzet a befelé forduló lábbal?

A lábtengely és a lábfej iránya szintén nem ugyanaz.

Előfordulhat, hogy a térdek helyzete megfelelő, miközben a lábfejek járáskor befelé fordulnak.

Máskor a comb vagy a sípcsont rotációja is befolyásolja a járásképet.

Ezért a járás megítélésénél a láb teljes tengelyét és rotációját együtt érdemes vizsgálni.

Erről a „Befelé forduló láb – mikor normális?” című Tudástár-cikkben olvashat részletesebben.

Okozhat-e gyakoribb elesést?

Enyhébb, életkornak megfelelő tengelyeltérés önmagában általában nem okoz jelentős mozgásproblémát.

Ha azonban a gyermek feltűnően gyakran botlik vagy esik, érdemes a járását összességében megfigyelni.

Nemcsak a térdtengely számíthat, hanem:

• a lábfej iránya,
• az egyensúly,
• a koordináció,
• az izomerő,
• és az életkor is.

A gyakori elesés lehetséges okairól a „Mit jelent, ha a gyermek gyakran elesik?” című Tudástár-cikkben írtam részletesebben.

Mire érdemes figyelni otthon?

Hasznos lehet megfigyelni:

• mindkét lábon hasonló-e az eltérés,
• változik-e az idő előrehaladtával,
• fáj-e a gyermek térde vagy lába,
• sántít-e,
• könnyen fut és ugrik-e,
• akadályozza-e valamiben a lábtartás,
• az egyik oldal feltűnően más-e,
• fokozódik-e a tengelyeltérés,
• volt-e korábbi sérülés.

Nem szükséges folyamatosan méricskélni a gyermek lábát.

Sokkal fontosabb az időbeli változás és a funkció megfigyelése.

Mikor érdemes gyermekortopédiai vizsgálatot kérni?

Érdemes szakemberrel megnézetni, ha:

• az X-láb vagy O-láb kifejezett,
• az eltérés csak az egyik oldalon jelentkezik,
• jelentős különbség van a két oldal között,
• a tengelyeltérés a növekedéssel fokozódik,
• fájdalommal társul,
• sántítás jelenik meg,
• akadályozza a gyermek mozgását,
• vagy a szülő bizonytalan abban, hogy az adott lábtartás még belefér-e az életkori fejlődésbe.

A vizsgálat során nemcsak a térdeket, hanem az egész alsó végtag tengelyét, a csípőt, a lábfejeket és a járást is érdemes értékelni.

Szükséges mindig röntgen?

Nem.

Sok esetben a gyermek életkora, a lábak megtekintése, a tengelyek és a járás fizikális vizsgálata elegendő annak eldöntéséhez, hogy természetes fejlődési sajátosságról van-e szó.

Képalkotó vizsgálat akkor lehet indokolt, ha például:

• az eltérés kifejezett,
• aszimmetrikus,
• szokatlan életkorban jelentkezik,
• fokozódik,
• vagy a fizikális vizsgálat alapján más eltérés lehetősége is felmerül.

Nem minden X-lábhoz vagy O-lábhoz szükséges röntgen.

Kell speciális cipő, talpbetét vagy torna?

Nem minden esetben.

Ha az eltérés az életkornak megfelelő természetes tengelyfejlődés része, akkor általában nincs szükség arra, hogy külön eszközzel „kiegyenesítsük” a lábat.

A speciális cipő vagy talpbetét nem minden tengelyeltérést képes befolyásolni.

Ugyanez igaz a tornára is: mozgás és megfelelő fizikai aktivitás természetesen fontos, de egy csonttengely fejlődését nem lehet egyszerűen néhány gyakorlattal átformálni.

A kezelés szükségességét mindig az eltérés oka és jelentősége alapján érdemes eldönteni, nem pusztán a lábak külső megjelenése alapján.

Mikor érdemes mielőbb orvoshoz fordulni?

Gyorsabb kivizsgálás indokolt lehet, ha:

• hirtelen megváltozik a gyermek járása,
• korábban nem észlelt, jelentős egyoldali eltérés jelenik meg,
• a gyermek nem akarja vagy nem tudja terhelni az egyik lábát,
• fájdalom vagy duzzanat jelentkezik,
• sántítás alakul ki,
• sérülés előzte meg a változást,
• vagy rövid idő alatt feltűnően romlik a lábtengely vagy a járás.

Ilyenkor nem érdemes egyszerű életkori sajátosságként kezelni a változást.

Ortopédiai szemlélet

Gyermekortopédiában különösen fontos megkülönböztetni a fejlődési változatot attól az eltéréstől, amely valóban kivizsgálást vagy kezelést igényel.

Egy gyermek lába nem egy kisebb méretű felnőtt láb.

A csontok, tengelyek és rotációk a növekedés során folyamatosan változnak.

Számomra nem az a legfontosabb kérdés, hogy a gyermek lába teljesen egyenes-e, hanem az, hogy a tengely megfelel-e az életkorának, szimmetrikus-e, jól működik-e, és hogyan változik a növekedés során.

A cél nem egy „tökéletes” lábtengely létrehozása, hanem annak felismerése, mikor van szó természetes fejlődésről, és mikor szükséges további vizsgálat.

Gyakori kérdések

Kinőheti a gyermek az O-lábat?

Sok esetben igen.

Kisebb gyermekeknél az enyhe, szimmetrikus O-láb gyakran a természetes fejlődés része, és a növekedéssel fokozatosan változik.

Az X-láb mindig kóros?

Nem.

Bizonyos életkorban az X-lábasabb tengely természetes fejlődési szakasz lehet.

A megítélésnél az életkor, az eltérés mértéke, a szimmetria és az időbeli változás együtt fontos.

Talpbetéttel ki lehet egyenesíteni az X-lábat?

Nem minden esetben, és a legtöbb természetes fejlődési tengelyváltozatnál nem ez a cél.

A talpbetét elsősorban a láb bizonyos terhelési viszonyait befolyásolhatja, a comb- vagy sípcsont tengelyét nem egyszerűen „egyenesíti ki”.

Baj, ha az egyik láb jobban görbül, mint a másik?

A jelentős aszimmetria több figyelmet érdemel.

Ha az egyik oldal feltűnően eltér, érdemes gyermekortopédiai vizsgálatot kérni.

Kell röntgen az X-láb vagy O-láb miatt?

Nem automatikusan.

A legtöbb esetben először a fizikális vizsgálat alapján dönthető el, hogy szükség van-e képalkotásra.

Összefoglalás

Az X-láb és az O-láb gyermekkorban gyakran a természetes fejlődés része.

A megítéléshez fontos az életkor, a két oldal közötti szimmetria, az eltérés mértéke, az időbeli változás és az, hogy okoz-e fájdalmat vagy mozgásproblémát.

Nem az a cél, hogy minden eltérő lábtengelyt korrigáljunk, hanem hogy felismerjük, melyik változás tartozik a normális fejlődéshez, és mikor indokolt alaposabban megvizsgálni.

Kapcsolódó cikkek