Sok szülő akkor figyel fel rá először, amikor a gyermek járni kezd: a lábfejek nem előre néznek, hanem kissé befelé fordulnak.

Máskor futás közben feltűnőbb, vagy éppen az, hogy a gyermek gyakrabban botlik meg a saját lábában.

Ilyenkor könnyű arra gondolni, hogy „valami nincs rendben”, pedig a befelé forduló láb gyermekkorban sokszor az életkori fejlődés része.

Miért fordulhat befelé a gyermek lába?

A járás irányát nem csak maga a lábfej határozza meg.

A combcsont, a sípcsont és a lábfej helyzete együtt alakítja azt, hogy járás közben merre néznek a lábujjak.

Gyermekkorban ezek a tengelyek és rotációs viszonyok folyamatosan változnak a növekedéssel.

Ezért ugyanaz a járáskép más jelentést hordozhat egy kétéves és egy nyolcéves gyermeknél.

A befelé forduló láb tehát nem egyetlen diagnózis, hanem egy látható járási jelenség, amelynek többféle oka lehet.

Mi állhat a háttérben?

A lábfej befelé görbülő helyzete

Kisebb gyermekeknél előfordulhat, hogy maga a lábfej elülső része fordul befelé.

Ez lehet enyhe és rugalmas eltérés, amely a növekedés során fokozatosan javul.

Ilyenkor fontos megfigyelni, hogy a lábfej könnyen korrigálható-e, szimmetrikus-e a két oldal, illetve hogyan változik az idő előrehaladtával.

A lábfej formájával és a boltozat fejlődésével kapcsolatban a „Lúdtalp gyermekkorban – mikor szükséges ortopédiai vizsgálat?” című Tudástár-cikkben írtam részletesebben.

A sípcsont befelé fordulása

Kisgyermekkorban gyakori, hogy a sípcsont tengelye kissé befelé fordul.

Ilyenkor a térd előre nézhet, miközben a lábfej járáskor befelé mutat.

Ez sok esetben természetes fejlődési sajátosság, és a növekedés során fokozatosan változhat.

Önmagában ezért nem feltétlenül igényel kezelést.

A combcsont fokozott befelé fordulása

Nagyobb gyermekeknél gyakran a combcsont rotációja áll a befelé forduló járás hátterében.

Ilyenkor járás vagy futás közben nemcsak a lábfejek, hanem a térdek is inkább befelé nézhetnek.

Gyakran feltűnik az is, hogy a gyermek szívesen ül úgynevezett W-ülésben.

Ez a combcsont fejlődésének egyik gyakori változata lehet, és sok esetben az életkor előrehaladtával mérséklődik.

Mikor tekinthető még életkori sajátosságnak?

A befelé forduló járás sok esetben nem jár fájdalommal, nem akadályozza a gyermeket a mozgásban, és fokozatosan változik a növekedéssel.

Megnyugtatóbb jel lehet, ha:

• mindkét oldalon hasonlóan látható,
• a gyermek fájdalom nélkül mozog,
• fut, ugrik és játszik,
• nincs jelentős sántítás,
• nem romlik folyamatosan,
• és a fejlődés egyébként életkorának megfelelő.

Ilyenkor gyakran a megfigyelés elegendő.

Gyermekkorban nem minden, felnőtt szemmel „szokatlan” lábtartás jelent kóros eltérést.

Nem csak azt kell nézni, merre áll a lábfej

Egy gyermek járását nem érdemes egyetlen testrész alapján megítélni.

Fontos lehet:

• hogyan áll a csípő,
• merre néznek a térdek,
• milyen a sípcsont tengelye,
• hogyan terhelődik a lábfej,
• szimmetrikus-e a járás,
• és hogyan fut, ugrik, egyensúlyoz a gyermek.

Ez azért fontos, mert két hasonlóan befelé forduló láb mögött egészen különböző anatómiai sajátosság állhat.

A lábfej iránya és a lábak tengelye ráadásul nem ugyanaz. Az életkorral változó térdtengelyekről és arról, mikor lehet természetes az X- vagy O-lábas helyzet, az „X-láb és O-láb – mikor természetes és mikor nem?” című Tudástár-cikkben írtam részletesebben.

A vizsgálat célja nem egyszerűen az, hogy „kiegyenesítsük” a lábfejet, hanem hogy megértsük, honnan ered a járáskép, és valóban szükség van-e beavatkozásra.

Mire érdemes figyelni otthon?

Hasznos megfigyelni:

• mindkét láb egyformán fordul-e befelé,
• járáskor vagy futáskor feltűnőbb-e,
• gyakran botlik-e vagy esik-e a gyermek,
• jelentkezik-e fájdalom,
• sántít-e,
• romlik-e a járáskép,
• akadályozza-e a sportban vagy játékban,
• az egyik oldal lényegesen eltér-e a másiktól.

Ha a gyakori elesés önmagában is kérdést jelent, erről a „Mit jelent, ha a gyermek gyakran elesik?” című Tudástár-cikkben olvashat részletesebben.

Mikor érdemes gyermekortopédiai vizsgálatot kérni?

Érdemes vizsgálatot kérni, ha:

• a befelé fordulás kifejezett,
• csak az egyik oldalon látható,
• idővel egyre feltűnőbbé válik,
• fájdalommal társul,
• rendszeres sántítás jelentkezik,
• jelentősen akadályozza a járást vagy futást,
• a gyermek a mozgás során feltűnően gyakran elesik,
• vagy a szülő bizonytalan abban, hogy az adott járáskép még életkori sajátosság-e.

Sokszor már a fizikális vizsgálat alapján megállapítható, hogy honnan ered a befelé forduló járás.

Nem minden esetben van szükség röntgenre vagy más képalkotó vizsgálatra.

Mikor érdemes mielőbb orvoshoz fordulni?

Gyorsabb kivizsgálás indokolt lehet, ha:

• a járás hirtelen változik meg,
• a gyermek korábban jól járt, majd sántítani kezd,
• nem akarja vagy nem tudja terhelni az egyik lábát,
• fájdalom, duzzanat vagy láz jelentkezik,
• sérülés előzte meg a panaszt,
• vagy gyors romlás figyelhető meg.

Ilyenkor nem érdemes pusztán fejlődési sajátosságként kezelni a megváltozott járást.

Kell-e speciális cipő, talpbetét vagy torna?

Ez az egyik leggyakoribb szülői kérdés.

A válasz attól függ, mi okozza a befelé fordulást.

Azoknál a gyakori fejlődési rotációs eltéréseknél, amelyek a combcsont vagy a sípcsont helyzetéből erednek, a cipő, talpbetét vagy különféle „korrekciós” eszközök nem feltétlenül változtatják meg a természetes fejlődést.

Ezért kezelés előtt fontos tisztázni, hogy egyáltalán van-e olyan eltérés, amelyet kezelni kell.

Nem minden befelé forduló lábat kell korrigálni. Sokszor a megfelelő megfigyelés a legjobb teendő.

Ortopédiai szemlélet

Gyermekortopédiában különösen fontos, hogy ne felnőtt anatómiai elvárások alapján ítéljük meg a fejlődő mozgásszervrendszert.

A gyermek lábtartása, tengelyei és járása a növekedés során folyamatosan változnak.

Ezért számomra nem az a kérdés, hogy a lábfej tökéletesen előre néz-e, hanem az, hogy a járáskép megfelel-e az életkornak, szimmetrikus-e, jól működik-e, és okoz-e valódi problémát a gyermeknek.

A cél nem egy „tökéletes” lábtartás létrehozása, hanem annak felismerése, mikor van szó természetes fejlődésről, és mikor szükséges további vizsgálat vagy kezelés.

Gyakori kérdések

Kinőheti a gyermek a befelé forduló lábtartást?

Sok esetben igen.

A gyermekeknél gyakori rotációs sajátosságok jelentős része a növekedés során fokozatosan változik, és nem igényel külön kezelést.

A W-ülés okozza a befelé forduló járást?

Általában nem.

A W-ülés gyakran inkább azért kényelmes bizonyos gyermekeknek, mert a csípőjük rotációs helyzete ezt lehetővé teszi. Önmagában a W-ülésből nem következik, hogy emiatt alakult ki a befelé forduló járás.

Kell speciális cipő vagy talpbetét?

Nem minden esetben.

Először azt kell tisztázni, mi okozza a befelé fordulást. A comb- vagy sípcsont rotációjából eredő gyakori fejlődési eltéréseket egy speciális cipő vagy talpbetét önmagában nem feltétlenül változtatja meg.

Baj, ha a gyermek futás közben gyakran megbotlik?

Alkalmanként ez önmagában nem feltétlenül kóros, különösen kisebb gyermekeknél.

Ha azonban az elesések feltűnően gyakoriak, egyoldali eltérés, fájdalom vagy sántítás is társul hozzájuk, érdemes kivizsgálni a járást.

Összefoglalás

A befelé forduló láb gyermekkorban sok esetben a természetes fejlődés része.

A lábfej helyzete mögött azonban különböző okok állhatnak, ezért fontos figyelembe venni a gyermek életkorát, a járás egészét, a két oldal közötti különbséget és azt, hogy okoz-e bármilyen panaszt vagy funkcionális problémát.

Nem az a cél, hogy minden befelé forduló lábat „kiegyenesítsünk”, hanem hogy felismerjük, mikor természetes fejlődési sajátosságról van szó, és mikor érdemes alaposabban megvizsgálni.

Kapcsolódó cikkek